Alma mater

2010.04.26.

Sziszi ballagása előtt még egyszer utoljára gondoltam meglátogatom a gimit. A nagyszünet kezdetéig még volt pár perc, ezért először felmentem a tetőtérbe az infótermekhez. Kalmárpapa épp kijött az osztályából, rám nézett, biccentett, de valószínűleg nem ismert meg és hamar eltűnt Édes ajtaja mögött. Nem akartam ennyiben hagyni, gondoltam megvárom hogy visszajöjjön. Közben viszont meghallottam Keszeg papa hangját a másik folyosóról. Gyors elindultam arra. Pár lépéssel előttem járt, hosszú ősz haját lengette a szél és közben hangosan gondolkodott a matematika es a vilag nagy dolgairol. Feleségével váltottam pár szót, amíg megpróbáltuk utolérni, de végül feladtam és elindultam vissza az infótermek fele. Valahogy nem csökkent a nagyszünetig hátralévő idő. Útközben még találkoztam Ipóthütal, aki szintén nem ismert meg. Milyen lehet a valóság, ha már álmomban is így elfelejtettek...